Életreszóló regények

Senki sem az, akinek látszik – ezt betéve tudjuk. De hogy a huszadik század embere egyre kevésbé tudhatta, ő maga kicsoda – ez Rejtő Jenő örök kérdése a frenetikus nevetés mögött, a Piszkos Fred-történetek, A Néma Revolverek Városában vagy épp A három testőr Afrikában (1940) lapjain.

Az előző századforduló Budapestjének regénye A vörös postakocsi? Vagy inkább férfi és nő viszonyának természetrajza egy fiatalon is bölcs író tollából? Avagy az irodalom regénye, annak az érzéki szemléje, mire is használhatók az irodalmi hősök Anyegin óta? Egy bizonyos: Krúdy Gyula 1913-ban megjelent könyve lenyűgöző főszereplővel ajándékozta meg a mindenkori magyar olvasót – Rezeda Kázmér szerkesztővel.

Jókai Mór a legkedvesebb regényeként ajánlotta olvasóinak Az arany embert, s aki végigköveti Timár Mihály történetét, könnyen megérti a szerző érzelmeit.

Ritkán derül ki, mennyi fájdalommal és megaláztatással tud rezzenéstelenül, szinte rutinosan együtt élni az ember. S ha mégis bekövetkezik a katasztrófa, a világ értetlenül áll előtte. Ezt a folyamatot egyetlen regényünk sem jelenítette meg úgy, mint Kosztolányi Édes Annája (1926).